Hódosi felidézte a szorgalmi időszak utolsó hetében folytatott megbeszélését Kelemen profeszzorral. A prof osztotta ki rá ezt a feadatot, és nem hagyott lehetőséget Bálintnak, hogy ellentmondjon. „A beruházónak a legmagasabb szinten vannak kapcsolatai, Bálint. Kérte, hogy a feltárást mihamarabb kezdjük el, hogy szükség esetén módosítani tudják a terveket. Nem valószínű, hogy találtok valamit, épült már a körzetben bevásárlóközpont és egy konzervgyár is, de mindössze néhány szegényes sírt ástak ki a kollégák. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy alapos munkát végezz. A vállalat nem akar támadási felületet hagyni, kinek hiányzik egy rágalomhadjárat. A média mocskos dolgokra képes. Lesz néhány cikk persze, a sajtót én intézem. Ezt nem kellene tudnod, de elmondom: én hoztam össze az igazgatót egy környezetvédő csoporttal is – régi jóbarátom vezeti – ők hatástanulmányt végeztek a területen. Nagyon fontos, hogy ez a vállalat és ez a beruházás a legjobb – megjegyzem megérdemelt – színben mutatkozzon. A tanszéknek is ez az érdeke, remélem értesz.” Nem akarta érteni, Hódosi Bálintot csak a régészet érdekelte, azt viszont felfogta, hogy támogatók nélkül nem maradna fenn a tanszék. Megígérte, hogy vezeti a nyári gyakorlatot. S most itt ült a diákokkal, akiket Kelemen osztott be mellé. Senki nem tud a könyvről, csak ők négyen. Kelemen meg is érdemli ezek után, hogy ne szóljanak neki, legalábbis egyelőre. Pedig külön a lelkére kötötte, hogy ha néhány tárgy előkerülne, azonnal szóljon, mert akkor a polgármester is kimenne az ásatásra. A fotósokkal. Még hogy lúzer! Tudta, hogy Márknak igaza van és ez dühítette.
- Kész, minden adat minden gépen, plusz egy biztonsági tartalék kártyán.- mondta Tihamér és elégedetten belekortyolt Livi kávéjába.
- Akkor lássuk – Hódosi az ölébe vette a laptopját és az ágyra telepedett. A többiek is elhelyezkedtek, padlón, széken, ágyon – szerencse, hogy van köztünk nyelvész is. Le tudjuk fordítani?
- Latin kézirat, gyakorlatlan írás, de jól olvasható, már ami megmaradt belőle.
- Már fordítom is! -szólt közbe Tihi.
- Te tudsz latinul? – csodálkozott Hódosi.
- Nem, google fordító...
- Úgy kezdődik: esküm szerint Rixa hercegnő titkát megőriztem. Én ugyanis tudok latinul. – Márk önelégülten vigyorgott – Folytathatom, tanár úr?
- Csak tessék, figyelünk. – Hódosi különösen figyelt, mivel ő is elég járatos volt a latinban.
A fiú akadozva olvasta fel a hiányos szöveget:
Esküm szerint Rixa hercegnő titkát megőriztem. Atanáz, a ..... Isten és a ..... klérus...... szolga.......... a Városból az udvarba.
I. Béla, Isten kegyelméből Magyarország királya nemzetsége fennmarad ... a pogányok dúlása után, ha a királyi ház el is veszne. ..... veszély................. hűséggel
............ árulás................ ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
...... fel nem jegyzi.................. feledés és élet .....................
A hercegnő nemesi levele ..... Az oklevél tanusítja, hogy a négy torony városa.. püspök... terület...... fekszenek ősei birtokai. A földet én kaptam Őfelségétől szolgálataimért, az ........ nevére. ........szerint ........ nemzetség jogán. Pecsétje lesz .............
........... Rixa származása ....... tud.. a név rejt.
Adjon a .................... mindaddig ő ........................ tanú.
Isten óvja a királyi házat.........................
- Basszus – mondta Tihi, mikor Márk befejezte. A többiek elsőre még ennyit se tudtak kinyögni. Hódosi a képernyőjét bámulta, kereste a hibát a fordításban, de nem találta.
- Csak nem az Árpád-ház egy hajtása? I. Béla felesége volt a lengyel Rixa, de ilyen nevű a lányukról nem tudunk semmit. Ez szenzációs lenne!
- Igen, Livi, lehet. Némelyik krónika Béla hat gyerekét említi, de csak ötnek a sorsáról tudunk valamit. – Bálint folytatta – Az adatok stimmelnek, 1061-ben volt egy pogánylázadás. Vagyis inkább pogány-petíció, de ezt biztos tudjátok. – Hogyne – jegyezte meg Tihamér némi iróniával - Ez a pap akkor azt gondolhatta, hogy tartós belháború vár az országra. Inkább törölte volna a hercegnőt, hogy életben tartsa?
- De milyen nemesi levelet adott? Lopott egyet, vagy mi?
- Ugyan Tihi, ne légy naiv. Ma az excell bír el mindent, akkor meg a pergamen. Mit gondolsz, hogy lehetett szert tenni dicső ősökre? Úgy látszik, az az atya is így jutott volna címhez. Kap a királytól egy birtokot és írat hozzá oklevelet. Megszerkesztheti a saját leszármazását akár, ha nem akar felkapaszkodottnak látszani.
- Csúcs. És még nyálas szöveget is írnak hozzá. Éhes vagyok.
- Szerezzünk valamit. Utána folytatjuk. Ti maradhattok, hozunk pár szendvicset nektek is - Bálint és Tihi már ott se voltak.
Márk és Livi közben a többi felvételt nézték. A lány a szőnyegen ült, a fiú mögé hasalt az ágyra. Livi mellei és a képernyő között ingázott a takintete. Az írás nagy része elmosódott, az oldalak lassan porladtak, itt-ott hiányzott belőlük. Egy halvány rajz kivehető volt minden lapon. Kör, keresztmintával négy részre osztva. A négy mezőben napkorong, hold, csillag és egy koronás madáralak. A függőleges átmérő lefelé és felfelé is folytatódott. Felül keresztet formált, lent többfelé ágazott. Kétoldalt rovás-szöveg keretezte a mintát. A hercegnő pecsétje.
- Ne szuszogj a nyakamba – mondta zavartan a lány és arrébb fészkelődött – nem tudok figyelni.
- Én sem. Ez jelent valamit, nem gondolod?
- De, csikiz ha a nyakamba lihegsz.
- Tényleg? A női test olyan megtévesztő, bocs. – azzal átült a szembe a fotelba és vigyorogva szemezett a lány pólójával, akinek ettől még keményebbek lettek mellbimbói. – Hol is tartottunk? Így tudsz figyelni?
